Prohászka Ottokár templom
Története
A város pályaudvar-közeli lakóövezetének lakosai számára 1920-ban lelkészség alakult, kápolnája 1923-ra épült fel. 1928-ban plébániai rangot kapott az egyházi hatóságoktól.
Székesfehérvár tizenötödik püspöke, Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10 - Budapest, 1927. április 2) az egyházmegye élére I. Ferenc József kinevezése és X. (Szent) Pius pápa felszentelése által került. Székhelyére 1906. január 21-én iktatták be. (Életrajzírója megjegyzi, hogy az új püspök mellőzve a szokásokat, a püspöki palotába viseltes reverendában, breviáriumával és esernyőjével a vasútállomásról gyalog sétált be). A tanulmányait hét évig Rómában végző, teológiai doktorátust elnyert fiatal pap hazatérését követően Esztergomban húsz éven át működött és innét vált országos hírű hitszónokká, miközben a fővárosi tudományegyetemen a dogmatika professzoraként adott elő. Előadásai, prédikációi a katolikus hitélet megújhodását szolgálták, az egyház demokratizálódását szorgalmazta. Híressé váltak a budapesti Egyetemi templomban tartott szentbeszédei, annak szószékén érte az agyvérzés 1927. április 1-jén, másnap hunyt el a szomszédos Központi Szeminárium épületében. Székvárosába földi maradványai ugyancsak vasúton érkeztek vissza, a Szentháromság-temető kápolnájában temették el, ahonnét 1938. június 1-jén a közben felépült körtemplomban helyezték örök nyugalomba.